A szenvedélybetegségeket, különös tekintettel a szerhasználatra, sokáig akaratgyengeségként, sőt erkölcsi hiányosságként értelmezték. 

 

A XX. század technológiai fejlődésével megjelenő képalkotó eljárások aztán egyértelművé tették, hogy a függőség – legalábbis részben – neurobiológiai zavar, és mint ilyen, morális probléma helyett sokkal inkább krónikus betegségnek tekinthető. Krónikus betegségnek, ami – hasonlóan például a cukorbetegséghez – állandó odafigyelést igényel.

 A férfiak nemcsak biológiailag, szociológiailag is hátrányban vannak a nőkhöz képest - állítja Marianne Legato, a Columbia University professzora, a gender-specifikus orvoslás egyik kutatója.

 

Egy 2012-ben született lány várhatóan 81,2 évet élhet - mindez öt évvel több, mint egy ugyanazon évben született fiú várható élettartama. Miért lehet mindez? Marianne Legato, a Columbia University professzora öt fő okot nevezett meg.

 

Már méhen belül is többet viselnek el

 

Két és félszer több fiú fogan meg, mint lány - de a fiúk sokkal nagyobb arányban válnak áldozatává a születés előtti fertőzéseknek, vagy a méhen belüli problémáknak, úgyhogy a születési arány közelebb van az 1:1-hez.

 Ajándékok után rohangálás, kimerítő főzés és kirobbanó viták. Szeretet, öröm, várakozás. Fontosak-e az ünnepek, és mi a szerepük az életünkben?

 

A karácsonyhoz és más, nagyobb ünnepekhez kétfajta alapvető viszony figyelhető meg. Vannak, akik már hetekkel korábban izgatottan készülnek, ajándéklistákat írnak, előre megsütik és lefagyasztják a díszes linzereket és a bejglit. Majd összeterelik a családot, és előveszik a legféltettebb étkészletet.

A munkanélküliség pszichésen megterhelő állapot. A sikertelen pályázások után könnyű magunkba zuhanni, kilátástalannak látni a helyzetet. Vannak azonban fogások, amivel megelőzhető a baj. Tíz tippet gyűjtöttünk össze.

Kövesd híreinket, állásainkat és szólj hozzá facebook-oldalunkon.

Évek óta nincs áttörés a hazai álláspiacon. A munkanélküliségi ráta 10-11 százalék között billeg, közel 500 ezer embernek nincs hivatalosan állása. Nincs ez másként Európa nagy részén: a 27 tagú EU-ban 25 millióan vannak munka nélkül, a mediterrán térségben pedig 15-27 százalék közötti rátákat mérnek.

 Az Európai Unió tagállamaiban a 15 éves munkaképes lakosság várhatóan munkában töltött éveinek száma átlagosan 35,6 év volt 2016-ban, ami 1,8 éves emelkedést jelent a tíz évvel korábban regisztráltakhoz képest. Magyarországon 4,5 évvel emelkedett a hasonló korúak várhatóan munkában töltött éveinek száma - derül ki az Eurostat szerdán kiadott felméréséből.

 

Az Európai Unió statisztikai hivatalának közlése szerint a vizsgált tízéves időszak alatt a nők körében gyorsabban, a 2006-os 30,6-ról, 2016-ra 33,1 évre emelkedett a várhatóan munkában töltött évek száma, amíg a férfiaknál a 2006-ban mért 36,9-ről 2016-ra mindössze 38-ra emelkedet az adat.

Nem az anyagi nehézségek, nem is a nők egyre könnyebb kilépése a boldogtalan házasságból a válások fő oka. Az amerikai Harvard kutatóinak tanulmánya megállapította: fő válóok: a férj munkanélkülisége.Az American Sociological Review című szaklapban megjelent tanulmány mintájában szereplő férfiak nagy része önhibáján kívül lett munkanélküli. A Hardvard szociológiaprofesszora, Alexandra Killewald szerint az elmúlt négy évtized adatai alapján a teljes állásban nem dolgozó férfiaknak 3,3 százalék esélyük volt rá, hogy még abban az évben elválnak, míg a teljes állásban dolgozó férjeknél ez csak 2,5 százalék, ez egyharmadnyi különbség.

Pár éven belül egymillióra nőhet az alkoholisták száma a mostani 800 ezerről Magyarországon, mert "olyan utánpótlás-nevelés van, hogy a Puskás Ferenc Akadémia ahhoz képest kutya füle" - mondta Zacher Gábor toxikológus az M1 vasárnap reggeli műsorában.

 

Elmondása szerint évente 30 ezren halnak meg alkohollal kapcsolatos betegség miatt és 2,5 millióra tehető az úgynevezett nagyivók száma, így szinte minden család érintett.
Az alkoholizmus nem attól függ, hogy mennyit iszik valaki, hanem attól, hogy az ivás szokásként mennyire ivódott bele az életébe - tette hozzá.

 Szabó Tímea szerint az ország fele szegénységben él, de az alapjövedelem reményt adhat, mert azzal el lehet érni, hogy senkinek ne kelljen éhezni.

 

A felnőtteknek havi 50, a gyermekeknek havi 25, míg a várandós kismamáknak havi 75 ezer forintos alapjövedelmet garantálna a Párbeszéd Magyarországért - hangzott el a párt ez ügyben indított kampányáról szóló, szerdai sajtótájékoztatón. A PM a minimálbért nettó százezer forintra növelné. Szabó Tímea társelnök azt mondta, az ország fele szegénységben él, a reményvesztettség pedig „betegségként telepszik rá az országra”, miközben a baloldali pártok eddig nem tudtak kiutat mutatni a helyzetből. Az alapjövedelem viszont reményt adhat, mert azzal el lehet érni, hogy senkinek ne kelljen éheznie – vezette fel az országos kampányt a független képviselő.

A magyar lakosság 16,6 százaléka, több százezer ember él jövedelmi szegénységben, azaz kevesebb, mint 78 ezer forintból havonta. Az iskolázottság még mindig sokat számít, azonban vannak diplomások is, akiknek nélkülözniük kell - olvasható a Pénzcentrumon.

Annak ellenére, hogy növekedtek a reáljövedelmek, nem lett kisebb a szegények aránya Magyarországon, bár javult a rászorulók helyzete az elmúlt két évben Magyarországon - idézi a Társadalomkutatási Intézet (TÁRKI) tavaly ősszel végzett felmérésének eredményeit a Pénzcentrum.hu. A kutatás szerint a magyar lakosság 16,6 százaléka, vagyis a magyarok hatoda él jövedelmi szegénységben.

 Számtalan ötlet született már a hajléktalanság orvoslására. Itt az egyik legötletesebb.

Látva az állami megoldás hatástalanságát, szlovák építészek nekiláttak, és megalkották a saját verziójukat. Az autópályák mellett létesítenének kicsi, de komfortos szálláshelyeket a lakással nem rendelkezőknek, kihasználva a már amúgy is áramforrással bíró reklámfelületek adta lehetőséget. Zajos, mégis emberi ötlet, nézd csak!

 

 

 

Mi a bajuk a szegényeknek? Most miért kell inni, cigizni, drogozni, ha azzal is csak megy el a pénz, a család meg szét? És mit csodálkoznak, ha aztán tényleg? Persze, panaszkodni azt tudnak, de azért a lapostévé meg a minihifi befigyel, mi? Hát ezeknek segíteni, tudod, mikor így is az én pénzemből tartják el őket.

A szegényekkel – legyünk a lehető legpontosabbak: azokkal, akiknek a hó közepére elfogy a pénzük – kapcsolatos sztereotip frusztráció visszatérő motívum a kommentdoboztól a lakógyűlésen át az ötödik kerületi borbárokig.

 

Egy nemrég közzétett kutatás eredményei feltárták, hogy azok a személyek sokkal hajlamosabbak dühbe gurulni, akik fiatalok, gyermekeik vannak vagy kevésbé iskolázottak. A Torontói Egyetem szociológiai karának professzora, Scott Schiemann vezetésével végzett kutatás több mint 1000, 18 évnél idősebb amerikai adatait vizsgálta át olyan szempontok szerint, amelyek a haraghoz társítva elemezték az egyének társadalmi helyzetét és társadalmi mintázatát.

 

A düh legerősebb előrejelző tényezője az idővel való küzdelem, különösen a harag azon, alacsonyszintű formái alakulnak ki emiatt legkönnyebben, mint az idegesség.

 Észak-Afrikában a szegénylázadások egy rendszert elsöpörtek, egyet megingattak. Itthon a devizahitelesek megoldatlan gondjai hasonló jelenségekhez vezethetnek. A probléma oka a rendkívül alacsony magyar bérszínvonal és a gyenge forint. Ebben a helyzetben a humán tényezőn spórolni gazdasági öngyilkosság. Gazdag László véleménye.

 

Batsányi még Párizst jelöli meg horizontként kora magyar politikai osztályának, a nemességnek. Most mit látunk? Észak-Afrika lángokban.

 

A családok ötödében egyetlen kereső sincs, ha pénz áll a házhoz, azt a gyerekekre költik - derül ki az ELTE szociológiai vizsgálatából.

 

Soha nem volt annyi szegény gyerek Magyarországon, mint most - mondta Korózs Lajos, az MSZP országos elnökségének tagja. A szocialista szakpolitikus szerint ma mintegy egymillió gyermek él szegénységben.

 

(MTI Fotó: Balázs Attila - Illusztráció)

A Gyurcsány-kormány szociális tárcájának államtitkára az ELTE szociálpolitikai tanszékének nemrég publikált vizsgálatát ismertette, amelyből egyebek mellett az derült ki, hogy a leghátrányosabb kistérségekben élők 84 százaléka - kétmillió ember - olyan háztartásban él, ahol a befolyó jövedelem a legalsó ötödbe tartozik.

 84 millióan szegények Európa szerte, ebből csak Magyarországon 2,8 millió nehéz sorsú ember él. Hazánkban a lakosság 80 százaléka a munkahelyeken sem keres annyit, hogy kikerüljön a szegénység köréből. A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének szerdai konferenciáján számos előadó között Réthelyi Miklós és Szűcs Tamás is felszólaltak és hangsúlyozták e sürgető probléma megoldását.

A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének záró rendezvényén vett részt és mondott beszédet szerdán többek között Réthelyi Miklós a Nemzeti Erőforrás Minisztérium minisztere és Szűcs Tamás az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője.

 Csapodárabbak azok a férjek, akik kevesebb pénzt keresnek feleségüknél, mi több, anyagilag még függnek is tőlük. A felfedezés egy brit tanulmány készítőinek köszönhető. Az Cornell Egyetem kutatóinak számításai szerint ötször nagyobb az esélye a megcsalatásra az olyan nejnek, aki többet keres férjénél. A tudósok szerint a férfi hűtlenkedésével ellensúlyozza érzelmi fájdalmát, hogy nem ő a - hagyományos szereposztás szerinti - fő kenyérkereső. A tanulmányt az Amerikai Szociológiai Társaság éves közgyűlésén ismertették Washingtonban.

 

Amerikai kutatók lánclevelet indítottak, hogy bebizonyítsák Stanley Milgram szociológus elméletét, miszerint hat közvetítőn keresztül mindenki ismer mindenkit a világon. Az 1967-es kutatásban többszáz közép-amerikai lakos kapott egy-egy csomagot, hogy juttassa el bostoni célszemélyekhez, akikről csak szórványos információkat adtak. A cél az volt, hogy olyan személyes ismerősének adják át a csomagot, akik többet tudhatnak a keresett személyről. Milgram megállapította, átlag hat emberen keresztül jutottak célba a csomagok.

A szociológia (a latin socius, azaz ?társ?, ?társaság?; valamint a görög ?????, lógos, azaz ?-tudás?, ?-tudomány? szavakból) a társadalmi élet összetevõi, az egyének, csoportok, szervezetek, intézmények (család, iskola, egyház, állam stb.) életének, mûködésének törvényszerûségeit, szabályait és folyamatait vizsgáló elméleti és gyakorlati tudomány.

A szociológusok a társadalmi és társas viselkedést tanulmányozzák az emberek által alkotott társadalmi, vallási, politikai és gazdasági intézményeken, szervezeteken, csoportokon belül.

A szociológiát annak korai, 19. századi mûvelõi, Comte és követõi leginkább a természettudományokhoz tartozó tárgyként kezelték azt, amely a társadalmi jelenségek tanulmányozásához a természettudományokhoz is használt módszertant alkalmazza. Az empiricizmus és a tudományos módszer hangsúlyozása kétségbevonhatatlanul megalapozta a szociológiára és annak megállapításaira irányuló igényt, valamint meg is különböztette a szociológiát más, kevésbé empirikus területektõl, mint például a filozófia.

Noha a szociológia Comte-nak abból a meggyõzõdésébõl nõtte ki magát, hogy idõvel minden más tudományos érdeklõdést maga alá rendel, végül a szociológia nem helyettesít más tudományokat. Ehelyett a szociológiát kell más tudományokhoz képest meghatározni (pszichológia, közgazdaságtan stb.). A szociológiai tudomány ma az emberiség szervezeteinek, intézményeinek és kölcsönhatásaiknak vizsgálatánál összehasonlító módszerrel dolgozik. Ez az elv részben az összetett ipari társadalom szervezetére koncentrál, egyúttal a legtöbb szociológia tanszék szerte a világon támogatja a multikulturális és multinacionális tanulmányokat.

Volt tehát itt egy történet, egy magyar szociológiatörténet, amely megírható lett volna, illetve íratott és íratik. Ahhoz azonban, hogy ez a történet legitimálódjék a szakmán belül, hogy tehát ez a történet a szakma társas identitásának alkatrészévé váljék, végbe kellene mennie az Alexander által posztpozitivistának nevezett fordulatnak. Talán ennek el?jele volt a már fentebb emlegetett heves vita a Replikában, ahol az "interpretatív szociológia" harsonái megreszkettették a pozitivista empirizmus Jerikó-falait.

Ami pedig a kezdetet illeti, különösen R. Várkonyi Ágnesnek a magyar pozitivista történetírásról írott monográfiája és saját kutatásunk alapján úgy gondolom, hogy ez a kezdet nagyjából a múlt század negyvenes éveire tehet? (amikor például Lónyai Menyhért Comte-ot ismerteti), amikor a pozitivizmus fogalmai, látásmódja, törvénykeres? aspirációi fellelhet?k Kemény Zsigmond, Szontágh Gusztáv, Kossuth Lajos stb. munkáiban. Ehhez képest, mondjuk, Tessedik Sámuel és Berzeviczy Gergely olyan el?futárféle helyzetben van a magyar szociológiatörténeten belül, mint Montesquieu az egyetemesen belül.

Ez körülbelül megfelel a Comte-Spencer-Mill-féle 19. századi szociológia paradigmájának. De felmerül a kérdés: "Tudományosnak lenni: nem kell-e, hogy ez a megismerés felhagyjon a történetszociológia nagy elméleteinek szintetizáló és globalizáló ambícióival?" (Aron 1967: l7). S e ponton belép a társadalomfilozófia és szociológia elhatárolásának problémája. A problémát Aron figyelemre méltó módon oldja meg vagy hárítja el, ekként:

Ahelyett, hogy minden pillanatban feltettem volna magamnak a kérdést, hogy mi releváns abból, amit joggal keresztelünk szociológiának, arra törekedtem, hogy a szociológusok gondolkodásának lényegét megragadjam anélkül, hogy elfelejtettem volna, mit tekintünk a szociológia specifikus intenciójának, anélkül, hogy azt is elfelejtettem volna, hogy a múlt században ez az intenció elválaszthatatlan volt filozófiai koncepcióktól és egy politikai eszményképt?l.

A föltett kérdésekre a következ? választ adja:

Egy olyan definíciót fogadtam el, amelyr?l elismerem, hogy elég tág, de anélkül, hogy önkényesnek hinném. A szociológia olyan vizsgálódás, amely a szociálisnak mint olyannak a tanulmányozása akar lenni, akár az interperszonális viszonyok elemi szintjén, akár a nagy összességek, osztályok, nemzetek, civilizációk vagy, hogy a most szokásos kifejezést vegyük, globális társadalmak makroszkopikus szintjén. Ez a meghatározás azt is lehet?vé teszi, hogy megértsük, miért is oly kínosan nehéz szociológiatörténetet írni, tudni, hogy hol kezd?dött, és hol végz?dik.

Kérdés persze: szociológia volt-e, amit Comte vagy Spencer m?velt? Láttuk, hogy Parsons szerint nem; s mivel az ötvenes-hatvanas évek parsonsiánusok vagy - ami ebb?l a szempontból egyre megy - antiparsonsiánusok voltak, az amerikai szociológiából kitörl?dött az a tudat, hogy Weber és Durkheim el?tt is volt szociológia. Marx, persze, kivétel volt a társadalomkritikai irányzatnak köszönhet?en. De fellépett itt egy koincidencia. A neopozitivista empirizmus a szociológiában egyre inkább tért nyert azzal párhuzamosan, ahogyan a matematikai statisztika módszerei fejl?dtek.

Ennek értelmében Alexander szerkeszt egy sémát, a szociológia tudományos kontinuumának sémáját, melynek egyik vége a metafizikai környezet (elméletek), a másik pedig az empirikus (tények). A két vég között a következ? komponenseket jelöli ki: általános preszuppozíciók, modellek, fogalmak, definíciók, osztályozások, törvények, komplex és egyszer? állítások, metodológiai állásfoglalások, megfigyelések. Az egyes komponensek magukon belül tovább modifikálhatók (például általános preszuppozíciókon belül: ideológiai orientációk).

Azon kiváló kollégáink, akik Saád József dolgozatában meg vannak idézve mint olyanok, akik a magyar szociológia történetét (esetleg az egyetemest is, mint Tamás Pál) lényegileg a második világháború után keletkeztetik (ami, persze, a szociológia szempontjából nálunk csak a hatvanas éveket jelenti), s azt, ami el?tte történt, azt a tudomány "prehistorikumához" (Némedi Dénes), intézményesülés el?tti múltjához (Kulcsár Kálmán), egyfajta "prototudományhoz" (Tamás Pál) sorolják, nyíltan vagy hallgatólagosan, s?t olykor hallgatólagosan önmaguk ellenében, elfogadják a pozitivista empirizmus Alexander felsorolta négy tézisét.

Ez utóbbi tézis következménye az is, hogy a tudomány haladását metodológiai innovációnak fogják fel (mellesleg erre jó példát nyújtott Róbert Péter és Moksony Ferenc hozzászólása a Replika vitájában), mivel a tudományt érint? kihívásokat "obszervacionálisnak" fogják fel. Innen az általános törekvés a megfigyelési kijelentések tiszta formájának elérésére. Mivel pedig a matematika nyelvér?l úgy t?nik, mintha megszabadította volna magát minden nem-empirikus befolyástól és tartalomtól, a tudományos diskurzus preferált nyelvévé válik.

Egy ésszer? tudományfelfogásnak magában kell foglalnia az egymással szemben álló tudományos nézeteket, s meg kell engednie a tudósok alaphiteinek és alapértékeinek a változását. Egy személyt tudósnak - akár nagy tudósnak is - elismerni annyit jelent csupán, hogy elismerjük: kompetens a tudományban, ami nem zárja ki, hogy sok tekintetben tévedett vagy téved (Polányi 1994: 28l).

Ami mármost a szociológiát illeti, van neki egy specialitása, amit úgy fejezhetnénk ki, hogy a szociológiának - a filozófiáról szóló, fentebb említett pesszimisztikus mondástól eltér?en - igazában véve nem ezer, hanem tulajdonképpen két nagy feje van, s ezek kiabálnak egymásra kígyót-békát.

Ennek fényében a mi, mostani vitánk arról, hogy volt-e s miként magyar szociológiatörténet, nem más, mint saját történeti hagyományaink kutatása. Azt, hogy mi a szociológia definíciója, nem lehet logikai-racionális úton, önmagában véve megmondani, mert már annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mi a tudomány, sem lehetséges a tudományra vonatkozó különböz? felfogások - történetiek és aktuálisak - számbavétele nélkül. Azt, hogy mi a szociológia, következésképpen, csak úgy lehet megközelíteni, ha számba vesszük, hogy mit mondtak el?ttünk az err?l gondolkodók.

De ez a tényállás magán a tudományon belül is megjelenik. Ez fogalmazódott meg a Kuhn-féle paradigmaelméletben. Kuhn - aki, mint maga megjegyzi, tanult Polányi hallgatólagostudás-elméletét?l - a paradigmákat összemérhetetleneknek tartja, vagyis a különböz? paradigmák közötti különbséget olyannak tekinti, mint a mágikus és tudományos világvízió közti különbséget. Innen egyenes út vezetett a Feyerabend-féle episztemológiai anarchizmushoz, majd a posztmodern tudományelmélethez, mely minden univerzalitást tagad.

Ez még a kémiai laboratóriumi kísérlet esetén is így van. Polányi Mihály pedig - aki évtizedekig kísérletezett laboratóriumokban - arra hívja fel a figyelmét azoknak, akik a természettudományokhoz "botfül?ek", hogy egyetlen kísérleti eredmény sem beszél "magától", a kísérleti eredményeket mindig értelmezni kell, s maga ez az értelmezési folyamat nem foglalható szabályokba, nem igazolható empirikusan, hanem a kutató felel?s személyes döntését igényli (Polányi l964: 28-3l).

Emez egy szempont egyoldalú kiemelésével, úgy t?nik számomra, abszurd következtetésekhez jutunk, ami viszont egyáltalán nem jelenti azt, hogy a professzionalizáció és intézményesülés vizsgálata nem hasznos és értelmes kutatói tevékenység. Hogy miért volt olyan ellenállás a szociológiával szemben, mondjuk, Németországban (amivel például Lukács sokat foglalkozik Az ész trónfosztásában) vagy a századel?n és különösen a két világháború között Magyarországon, ez izgalmas kultúr-, politika- s egyéb történeti kérdés, de nem alterálja azt például, hogy Erdei, Horváth Barna, Hajnal István, Molnár Antal (lásd l922-ban megjelent Zeneszociológiáját) szociológiaelméleti vagy társadalomtani (Dékány István) m?veket írtak.

Ezek a perspektívák természetesen egy m?vön belül is keveredhetnek egymással, de nyilvánvalóan egy perspektíva is dominálhat, s az ábrázolás, mint föntebb említettük, mindig függvén az interpretátor megismerési érdekét?l, egy "m?fajon" belül is több, egyformán releváns képet szerkeszthet. Csak példaként említjük itt meg Scott Lash szociológiatörténeti exkurzusát a posztmodernizmus szociológiájáról írott könyvében, ahol is a szociológia keletkezését (amelyet ? amerikai behatásra, Parsons nyomán a századel?re lokalizál) a századel? m?vészeti modernjének megjelenésével úgy hozza kapcsolatba, ahogyan Panowsky a gótikát a skolasztikával: az antifundacionalista beállítódás tudniillik megfelel a festészet nonfigurativitásának mint a realitás megragadásról való lemondásnak (Lash l989: 10-11).

Álláspontunk szerint a dönt? kérdés a kognitív identitás dimenziójában d?l el, melyhez képest a társas identitás (vagyis az intézményesülés és professzionalizálódás) magának a szociológiának küls?dleges oldala, míg a történeti identitás feloldódik a kognitív identitásban, vagy inkább a kognitív identitás nem más, mint maga a történet. A szociológia fogalma azonos a történetével. Ez kétségtelenül hegeliánus eredet? gondolat. Hegel szerint a filozófia története nem más, mint a logikai kategóriák egymásutánjának (ahogy azt Hegel A logika tudományában felsorakoztatta) a kidolgozása.

Saád - miként tanulmányának címéb?l is látható - úgy exponálja a szociológiatörténet problémáját általában és a magyar szociológiatörténetét különösen, hogy az lényegében véve a tárgy mibenlétének s ezzel együtt a feldolgozás mikéntjének a problémája. Tárgyi szempontból a történet tárgya lehet a társadalmi gondolkodás, lehet a szociológiai gondolkodás, lehet a szociológiai elmélet (vagy társadalomtan) s végül a szociológia mint diszciplína. A feldolgozás szempontjából mindegyikhez hozzárendel egy "m?fajt": lehetséges a társadalmi gondolkodás esetén tudás- és/vagy történetszociológiai elemzés, a szociológiai gondolkodás esetén eszmetörténeti áttekintés, a társadalomtanok vagy szociológiai elméletek esetén történeti feldolgozás, a szociológia mint diszciplína esetén tudománytörténeti-tudományszociológiai feldolgozás.

Miután nem vitatható, hogy a szociológia tudományát nem Magyarországon találták fel, arra a kérdésre: mikor kezd?dött a szociológia története Magyarországon, csak akkor lehet választ adni, ha el?zetesen tisztáztuk, hogy mikor kezd?dött a szociológia egyáltalán. Ennek megválaszolásához viszont valahogy döntést kell hozni abban a kérdésben, hogy mi is a szociológia mint olyan. Ez utóbbi kérdés kapcsán nyugodtan egyetérthetünk abban, hogy ránk, szociológusokra is érvényes az, amit Kant a jogászokról mondott, miszerint a jogászok már kétezer éve nem tudnak egyetérteni abban, hogy mi a jog fogalma - mi viszont csak kevesebb mint kétszáz éve vitatkozunk ezen.