Ez körülbelül megfelel a Comte-Spencer-Mill-féle 19. századi szociológia paradigmájának. De felmerül a kérdés: "Tudományosnak lenni: nem kell-e, hogy ez a megismerés felhagyjon a történetszociológia nagy elméleteinek szintetizáló és globalizáló ambícióival?" (Aron 1967: l7). S e ponton belép a társadalomfilozófia és szociológia elhatárolásának problémája. A problémát Aron figyelemre méltó módon oldja meg vagy hárítja el, ekként:

Ahelyett, hogy minden pillanatban feltettem volna magamnak a kérdést, hogy mi releváns abból, amit joggal keresztelünk szociológiának, arra törekedtem, hogy a szociológusok gondolkodásának lényegét megragadjam anélkül, hogy elfelejtettem volna, mit tekintünk a szociológia specifikus intenciójának, anélkül, hogy azt is elfelejtettem volna, hogy a múlt században ez az intenció elválaszthatatlan volt filozófiai koncepcióktól és egy politikai eszményképtõl. Egyébként talán nem történik ez másként korunk szociológusainál sem, mihelyt a makroszociológia területére kalandoznak, mihelyt a társadalom globális interpretációját vázolják fel (Aron 1967: l7).

Végül is az elõadottak alapján Aron a szociológia megalapítójának Comte-ot tekinti, Montesquieu-t pedig elõfutárnak. Utóbbit azzal igazolja, hogy A törvények szelleme a gazdaság és társadalom állammal való viszonyában nem ad primátust az elõbbieknek, kategóriái a klasszikus politikai filozófiáéi, nem ismeri fel a társadalmi haladást, noha "a klasszikus politikai gondolkodást újraértelmezi a társadalom globális koncepciójában, és megkísérli szociologikusan megmagyarázni a kollektivitások valamennyi aspektusát" (Aron 1967: 66).

Az elmondottak értelmében immár a magyar szociológiatörténet tárgya elvileg kijelölhetõ, s kezdete meghatározható. A magyar szociológiatörténet tárgyát képezik mindazok a társadalomelméletek, amelyekben tetten érhetõ a modern pozitivizmus hatása (a Comte-Spencer-Mill-féle paradigma), majd a marxizmusé és - természetesen késõbb - azoké, akiket az egyetemes szociológiatörténethez sorolhatunk az Alexander-féle szociológiai kontinuum értelmében. Ugyanez vonatkozik a szakszociológiákra is (különösen a jog- és gazdaságszociológiára, valamint a társadalomnéprajzra, mint például a Beöthy Leóé vagy Somló Bódogé). Külön vizsgálandó a társadalomtanos irányzat, melyben most nem foglalunk állást. Ide tartoznak azok az empirikus munkák is, amelyekben a modern szociológia preszuppozíciói, modelljei, fogalmai stb. akár implicite jelen vannak (ezek hiánya miatt valószínûleg nem része a történetnek az agrárius falumonográfia).

Replika 23-24.szám