De ez a tényállás magán a tudományon belül is megjelenik. Ez fogalmazódott meg a Kuhn-féle paradigmaelméletben. Kuhn - aki, mint maga megjegyzi, tanult Polányi hallgatólagostudás-elméletétõl - a paradigmákat összemérhetetleneknek tartja, vagyis a különbözõ paradigmák közötti különbséget olyannak tekinti, mint a mágikus és tudományos világvízió közti különbséget. Innen egyenes út vezetett a Feyerabend-féle episztemológiai anarchizmushoz, majd a posztmodern tudományelmélethez, mely minden univerzalitást tagad. Ezzel szemben Polányi, aki Kuhn törekvését a magáéval rokonnak tekintette, a vele l963-ban folytatott vitában azt fejtette ki, hogy a paradigmák nem összemérhetetlenek (ellentétben a mágikus és tudományos "paradigma" esetével). Szerinte a modern tudomány premisszái körülbelül háromszáz éve alakultak ki, nagyjából Kopernikusszal és Galileivel, s azóta a nagy felfedezések csak módosították, de nem helyezték hatályon kívül azokat. Sõt, tulajdonképpen minden egyes új felfedezés árnyalatnyit módosít a premisszákon, miként a piaci árat módosítja minden egyes individuális vétel és eladás. Newton, a kvantummechanika s a relativitáselmélet csak hullámhegyei ennek a folyton zajló áramlásnak.
Keplertõl Laplace-ig és Laplace-tól Einsteinig a tudományos érték minden változásának megfelelt a tudományos módszer valamilyen változása, amit megváltozott eljárási maximákkal lehet kifejezni. A múltban a tudományos viták és káoszok eredményeként került sor az ilyen új maximák beiktatására. Ezekbõl áll az a tudományos hagyomány, amelyet végsõ soron a mi kötelességünk saját vitatott problémáink összefüggésében értelmezni (Polányi 1994: 29l).
Replika 23-24.szám
Kapcsolódó hírek:
Lehet-e a függőséget gyógyítani?
5 ok, ami miatt a nők túlélik a férfiakat
Mit adnak nekünk az ünnepek?
Így vészeld át a munkanélküliséget – tíz tipp