Ez utóbbi tézis következménye az is, hogy a tudomány haladását metodológiai innovációnak fogják fel (mellesleg erre jó példát nyújtott Róbert Péter és Moksony Ferenc hozzászólása a Replika vitájában), mivel a tudományt érintõ kihívásokat "obszervacionálisnak" fogják fel. Innen az általános törekvés a megfigyelési kijelentések tiszta formájának elérésére. Mivel pedig a matematika nyelvérõl úgy tûnik, mintha megszabadította volna magát minden nem-empirikus befolyástól és tartalomtól, a tudományos diskurzus preferált nyelvévé válik. Ilyenformán mindenütt azt látjuk, hogy a pozitivista álláspont összefonódik a kvantifikáló empirikus elemzések melletti érveléssel (Alexander 1982: 5-9).
Ha mármost ez a pozitivista empirizmus saját keletkezéstörténetére vonatkozó kérdést tesz fel magának, mint Lazarsfeld, nyilvánvaló, hogy azt a társadalmi kvantifikáció, a társadalomstatisztika kialakulásának környékére fogja helyezni. Így lesznek a szociológia alapítói Quetelet és Le Play. Minthogy azonban ebben a felfogásban a tudományos haladás lineáris és kumulatív, mint a természettudományban, minden új lépés, mely metodológiai tökéletesedést jelent, puszta tudománytörténeti nem-jelenvaló eseménnyé teszi a múlt eredményeit. Olyan, mint a technikatörténet: a léghajó puszta történeti érdekességgé változott a légcsavarral mûködõ repülõ feltalálása után. Kultúrtörténeti érdekesség, de mint túlhaladott, irreleváns, nem foglalkoztatja a mai konstruktõröket.
Replikia 23-24.szám
Kapcsolódó hírek:
Lehet-e a függőséget gyógyítani?
5 ok, ami miatt a nők túlélik a férfiakat
Mit adnak nekünk az ünnepek?
Így vészeld át a munkanélküliséget – tíz tipp