A lakosság egy harmada ÚGY ÉRZI, hogy csökkent az életszínvonal, s ez egészen mást jelent. A felmérést nyilvánosságra hozó ügynökségek ugyanakkor az életszínvonal megmaradására vonatkozó kérdés kapcsán már tisztességesen fogalmaztak, mert az „érzékeli” kifejezést használták.

Hogy valójában hogyan állunk életszínvonal ügyében, azt aránylag jól lehetne követni, mondjuk egy fogyasztói árindex vagy infláció, vagy lakáshelyzet elemzésével. Boncolgathatnánk az energiaárakat, fűtésszámlákat, élelmiszerek beszerzési költségeit vagy akár a gyerekek taníttatására valóban elköltött pénzt (a szülők tudják, hogy a tandíjmentes oktatás nem az ingyenest jelenti, lásd tornaruha és egyéb nyalánkságok). Mindez választ adna arra, hogyan élünk. De ezen tárgykörben alapvetően mindig az a lényeges, miként ÉRZÉKELJÜK, hogyan élünk! Az érzékeléshez is fontos a környezet, elég megemlíteni, hogy a rendszerváltás idején a honi lakások felszereltsége a maival összehasonlítva a fejlődő országokhoz sorolta Csehszlovákiát, sokan mégis úgy érzik, Husák, Jakeš alatt jobban éltek, hiszen ma mások a viszonyítási pontok. Ezereurós bruttó bérrel Pozsony belvárosában lehet szegény legénynek érezni magunkat, ugyanannyival 100 kilométerre keletre már lehet olyan érzése valakinek, hogy komoly középosztálybeli.

A Polis jelentése egy érdekes dologra mutat rá: a lakosság egy ötöde érzékeli életének javulását, miközben majd 40 százalék romlásról számol be, a megkérdezetteknek több mint a fele (54 százalék) pedig rámutat: a jelenlegi kormány nem tesz megfelelő intézkedéseket a válság következményeinek enyhítésére. A válaszadók első számú ellenségként kezelik a korrupciót és a klientúrák kiszolgálását, s e kérdésben valóban találkozik a tény (a klientelizmus a közpénz elsőszámú kidobálója) s az érzés (maradhatna inkább másra).A júniusi választások befutója valószínűleg mégis az a kormányzati tényező, amelynek a klientúrája olyan éhesnek mutatkozott, hogy a legalapvetőbb óvintézkedésről megfeledkezve jóformán nyilvánosan szolgáltatja ki magát a hatalommal. Meg az a garnitúra, amelynek lépései – bárhogy elemezzük is azokat – sehogy sem vezetnek a jobb életszínvonal, de még csak a jobb életminőség vagy annak érzése felé. A skizoid helyzet kis hazánkban korántsem lenne meglepő (Mečiart is, meg a szövetségi államot is – 1992; kevesebb adót, de az államtól mindent – folyamatosan stb.). Csak éppen ez a skizoid helyzet okozza, hogy az ok-okozati összefüggéseket nem látva kellemetlen érzéseink okozójából vagyunk képesek politikai elitet faragni. S amíg ez a helyzet fennáll, jobb nem lesz.

http://ujszo.com/online/velemeny-es-hatter/2010/02/24/eletszinvonal-eletminoseg