Egy ésszerû tudományfelfogásnak magában kell foglalnia az egymással szemben álló tudományos nézeteket, s meg kell engednie a tudósok alaphiteinek és alapértékeinek a változását. Egy személyt tudósnak - akár nagy tudósnak is - elismerni annyit jelent csupán, hogy elismerjük: kompetens a tudományban, ami nem zárja ki, hogy sok tekintetben tévedett vagy téved (Polányi 1994: 28l).
Ami mármost a szociológiát illeti, van neki egy specialitása, amit úgy fejezhetnénk ki, hogy a szociológiának - a filozófiáról szóló, fentebb említett pesszimisztikus mondástól eltérõen - igazában véve nem ezer, hanem tulajdonképpen két nagy feje van, s ezek kiabálnak egymásra kígyót-békát. Az egyik fej a teoretikus, a másik az empirikus. Az empirikusok felfogását mint pozitivista posztulátumokat jól foglalja össze Jeffrey Alexander:
l. posztulátum: radikálisan el kell szakítani az empirikus megfigyeléseket a nem-empirikus kijelentésektõl; az elmélet az empirikustól az általános felé vezetõ konstruálás (Homans tézise);
2. posztulátum: minthogy a szociológia empirikus tudomány, "az empirikus lesz a végsõ döntõbíró az elméleti vitákban" (Catton tézise); azaz: az általánosabb intellektuális témáknak, amelyeket az empiristák "filozófiaiaknak" vagy "metafizikaiaknak" neveznek, nincs alapvetõ jelentõségük egy empíriára orientálódott tudomány gyakorlatára nézve;
3. posztulátum: a nem-empirikus referenciának a kiküszöbölése a természettudományok ismertetõjegye, s így az igazi szociológiának fel kell vennie a természettudományos öntudatot;
4. posztulátum: elméleti kérdéseket csak empirikus megfigyelésekkel kapcsolatosan lehet tárgyalni (aminek az a következménye, hogy teoretikus totalitásokat empirikusabb részeikre redukálnak).
Replika 23-24.szám
Kapcsolódó hírek:
Lehet-e a függőséget gyógyítani?
5 ok, ami miatt a nők túlélik a férfiakat
Mit adnak nekünk az ünnepek?
Így vészeld át a munkanélküliséget – tíz tipp