„Jobb, ha tudomásul vesszük: azon a napon, amikor a tanulók az iskolán belül, a Net révén egyszerre kaphatnak asztro/lóg/nómiai választ ugyanarra a kérdésre, akkor a modernitás azon projektje, amit iskolának nevezünk, egészen komoly kihívás elé kerül.”

A tanítás - akármilyen elmélet szerint történik is, behaviorizmustól, a kognitívon át a konstruktivizmussal bezárólag – eljárásaiban módszerességet követel meg. Ezek gyakorlati megvalósítása másolható, ismételhető. Tehát az oktatás rendszeressége valamilyen struktúra kiépítését jelenti. Az IKT által okozott iskolai változásokat nehéz rangsorolni, s ez a nehézség éppen a kihívás lényegével, azaz a struktúrák összeomlásával, az állandónak mondható együttállások, eljárások rendszerének megingásával függ össze.

Az iskolákba a személyi számítógéppel, de különösen az internet megjelenésével betört a kompetitív szellem és a kereskedelmi szemlélet. Az edutainment és annak is a leghatásosabb és leglendületesebb iparága jelenik meg az iskolai oktatás szerkezetében. Hivatkozási alappá válik a tanítás és a tanulás minden mozzanatában.

Az internetes tartalmak az iskolától teljes egészében független eljárásokat és műveleti sorokat használtatnak a tanulókkal, a legtöbb esetben az iskolának gyakorlatilag semmi köze nincs a tanulók kiépülő legfontosabb tudáselsajátítási csatornáihoz és kommunikációs módszereihez.  Az internet tömeges megjelenése előtti idők tanulóinak tudásáról az iskolai képzés alapján megközelítőleg jó képet lehetett rajzolni. Az internet hierarchia és struktúramentes, - illetve a jelen helyzetben strukturálatlannak tűnő - közegében felnövő diákokról nem lehet megállapítani ki milyen tevékenységet folytat, illetve milyen úton halad a személyes tudásának a felépítésében. Az iskolának sem technológiai, sem morális értelemben nincs befolyása a diákjaira.

Az internet és a multimédiás oktatási anyagok nem a kritikai gondolkodás és a formális logika érvein keresztül hatnak és nem a „logikus” gondolatmenetekre felfűzhető világ működését sugallják. Egyre kevésbé van értelme kontrollról vagy autoritásról beszélni. A világot megjeleníteni kell, nem a korábban megszerzett tudást elemezni és újraszabni, kritizálni.

A pedagógusok többé nem állandó közegben végzik munkájukat. Közegük állandóan változik és ennek részeként minden korábbinál gyorsabb iramban változnak a közösségi értékek, a családi viszonyok, az oktatási és foglalkoztatási struktúrák. A tanároktól mindez a jövőben nagyobb együttműködést kíván meg az iskolaközösségen belül és aktívabb partneri viszonyt a társadalom más szereplőivel: a szülőkkel, a munka világával, a kulturális és szociális szféra tényezőivel.
Fontos, hogy az iskola hatékony, életszerű, mindenki által beláthatóan hasznos ismeretrendszereket és ezekre építve képességeket alakítson ki.

Ebben a rendszerszerűség a fontos, vagyis a kognitív rendszer elemeinek gazdagítása, szaporítása, a közöttük lévő kapcsolatok megsokszorozása, a már meglévő kapcsolatok erősítése, mindezeknek állandóan a valós élet követelményei szerinti megmérése és azokhoz való kötése, igazítása. A megoldás a versenyképes oktatási tartalomipar megteremtése, és a felhasználása az adaptív iskolai céloknak és korosztálynak megfelelően. Az első lépés ebben a versenyben az iskolai internethez való tömeges hozzáférés megteremtése. A konkrét versenyelőny pedig az iskolában oktató pedagógusok felkészültségében és emberi kvalitásaiban rejlik.

A helyzet nem különösképpen bonyolult: a kiépülő oktatási tartalomipar és az iskolai számítógépek száma fogja meghatározni a magyar iskolai oktatás jövőjét. A tanárok erre az alapra dolgozhatnak, felelősségük, hogy milyen versenyképes tudást kínálnak fel vele. Forrás:FN blog