A magyar lakosság komoly nehézségekkel áll szemben a keresők illetve az eltartottak arányát figyelembe véve és ennek árnyoldalait főként a nagyszámú, nyugdíjas éveit töltő lakosok érzik.

A gond valójában ott jelentkezik, hogy a népesség száma egyre csökken, emellett egyre inkább elöregszik a lakosság.

A hangsúly a társadalmi egyenlőtlenségen van, hiszen az államháztartás helyzetére hivatkozva csökkennek a többségében létminimumon élő idősek számára biztosított támogatások, miközben egyes nyugdíjasok akár több százezer forintos összegeket is kaphatnak havonta az államtól.

A jelenséget azonban kétségtelenül a teljes nyugdíjas korosztályt figyelembe véve kell vizsgálnunk, hiszen az idősek részéről, a legkevesebb, ami várható, hogy egy átdolgozott élet után, nyugodt és kiegyensúlyozott öregkort élhessenek meg. A helyzet azonban az, hogy hazánkban, hasonlóan sok egyéb területhez, ez a téma sem biztosítja az állampolgárok által elvárt feltételek megvalósulását.

A társadalom döntő többsége tisztában van azzal a helyzettel, mely szerint több százezerre tehető azon idősek száma, akik hónapról hónapra, a minimális komfort biztosítása nélkül kell túléljék a mindennapok kihívásait, mentesülve mindazon lehetőségektől, amely egy élet munkáját maga mögött tudva kijárna számukra.

A válság, a munkaerőpiac illetve a gazdaságra jellemző recesszió mellett a nyugdíjasok számára is számos kedvezőtlen fejleménnyel járt, amely tovább nehezíti eddig sem könnyű helyzetüket.
A korábbi években kialakult gázár-támogatási rendszer, amely ha csekély mértékben is, de megkönnyítette a téli időszakban jelentkező költségnövekedés okozta problémák megoldását, mára megszűnt.

Igaz, egyes önkormányzatok időszakos segélyek segítségével igyekeznek enyhíteni az idősek helyzetén, azonban tekintettel a kormány által eszközölt hatalmas megvonásokra, ennek aktualitása kétségessé vált. A problémát tovább mélyíti, hogy ezek a támogatások csupán helyi szinten nyújtanak segítséget a rászorulóknak, azonban az érintettek többsége egyedül kell, hogy szembenézzen a fűtésszezonnal.

Bár a fiatalok számára nem tűnik komoly problémának, azonban az idősek számára nagy érvágást jelent számos egészségügyi támogatás megszüntetése, példának említve akár a szemüveg-, akár a műfogsor-készítéshez nyújtott hozzájárulást. Ezen döntések igazi értékét akkor látjuk, ha tisztában vagyunk azokkal az arányokkal, melyeket a nyugdíjak összege és az említett eszközök árának viszonyítása után kapunk.

Hazánkban az átlagos nyugdíjak jóval a létminimum alatt helyezkednek el, azonban nagy számban vannak idősek, akik havi 40 ezer forint körüli összegből kénytelenek megélni. Figyelembe véve, hogy csupán a közüzemi díjak havi összege megközelíti, sok esetben meg is haladja ezt az értéket, idővel talán azon kell elgondolkozzunk, hogy milyen szerencsének köszönhető, hogy egy átdolgozott élet után, nem pihenőéveink alatt adósodunk el.

„Nyugaton" az öregséget a jól megérdemelt pihenés, az utazás illetve a családtagok anyagi és morális támogatása jellemzi, ezzel szemben hazánkban a harc és a folyamatos létbizonytalanság a társa az időseknek és a jelenlegi tendenciát figyelembe véve, nem sok remény van a helyzet megváltozására.

Amíg a lakosság ilyen mértékben fogyatkozik - gyakorlatilag egy kisváros lakossága tűnik el hazánkban évről évre - és nem jelentkezik egy gyermekvállalást és családalapítást ösztönző perspektíva a fiatalok előtt, addig az idősek helyzete is meg van pecsételve, hiszen abban a körforgásban, melyben a generációk követik egymást, minden korosztály kölcsönös függésben van egymással.

 Szerző: Balázs Tibor Balázs

Forrás:HR Globe portál