A pedagógusok – sokszor jogosan - eszköztelenségre panaszkodnak az erőszakos iskolai esetek kapcsán. Az élet azonban több helyen kikényszerítette, hogy találjanak valamilyen megoldást azok kezelésére. Íme három bevált módszer a „terepről”.

Lentiben megvertek egy diáklányt osztálytársai a városközpontban. A középiskolás lányt ketten ütötték, harmadik társuk pedig folyamatosan bíztatva a többieket mobiltelefonjával rögzítette a történteket. Az áldozatot már többször inzultálták az iskolában is. Ehhez hasonló hírek egyre többször rázzák meg a közvéleményt. A politika leginkább álmegoldásokat keres a problémára, a tudósok elméleteket gyártanak, a szülők aggódnak, a pedagógusok eszköztelenségre panaszkodnak. (Tegyük hozzá, joggal, hiszen nincsenek felkészítve ilyen típusú konfliktusok kezelésére.)

Az élet azonban sokszor rákényszeríti az iskolákat, hogy valamit kitaláljanak az erőszak megfékezése érdekében. Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) tavaly indított egy programot („Biztonságos iskoláért” program), amelynek részeként arra bíztatták az oktatási intézményeket, hogy az iskolai agresszió megfékezésére irányuló, jónak bizonyult gyakorlataikat, hasznosíthatónak gondolt tapasztalataikat osszák meg a szakmai közvéleménnyel. Az OFI-nak beküldött, és egy szakmai zsűri által a legsikeresebbnek ítélt beszámolókat idén egy kiadványban jelentették meg.

A következőkben – egy induló sorozat első részeként - a „Jó gyakorlatok a biztonságos iskolákért” című kötet néhány fejezete alapján foglaltuk össze három iskola, az agresszió csökkentése érdekében kidolgozott gyakorlatát. Az FN korábban is többször foglalkozott az iskolai erőszakkal, bemutattunk több elméleti és gyakorlati módszert, amellyel kezelni lehet az egyre erősödő jelenséget. A most induló sorozat olyan bevált ötleteket mutat be e témában, amelyeket a „terepen” dolgoztak és próbáltak ki. A gyakorlatban bizonyított módszereket bárki „lemásolhatja”, adaptálhatja saját intézményére.

Az Ígéretek fája

A hajdúböszörményi Bethlen Gábor Általános Iskola alsós osztálytermének dekorációjaként a gyerekekkel közösen készítettek egy őszi fát, az „Ígéretek fáját”. A falevelekre folyamatosan ígéretek kerülnek. Mivel naponta szóban és néha tettlegesen is bántották egymást a gyerekek, ezért az első levélre az „Ami nekem fáj, azt mással sem teszem!” mondat került fel. Nem sokkal ezután egy csúnya csúfolódás után a gyerekekkel leült beszélgetni a pedagógus. „Először én mondtam el, hogy mennyire fájt, amikor kisgyerekként csúfoltak. Majd a gyerekek meséltek el szomorú emlékeket. Megfogalmazták, hogy a szóbeli megalázás, csúfolódás jobban fáj, mint egy kisebb testi bántalmazás. Megértették a falevélre került mondat lényegét.”

A szülők „díjazták” az ötletet, és a gyerekek lassan egymás között is másként intézték el a konfliktusokat, mint korábban. Egy szünetben egy apróságon „vérre menő” veszekedés tört ki. Lacika odament a fához, rámutatva az ígéretre figyelmeztette a társait. Felnőtt nem tartózkodott a teremben, a gyerekek önmaguk oldották meg a helyzetet. Később újabb levelek - „Gyakran használom a köszönöm és kérem szavakat!”, „Megpróbálok kedves és türelmes lenni!”, „Tudok bocsánatot kérni!”, „Csak MA nem kell rám szólni!”, „A tudást nem adják ingyen!” – kerültek a fára, ahogy azt egy-egy aktualitás megkívánta.

„E módszer innovatív eleme az, hogy nem általános szabályok kerülnek fel a fára, hanem a mi kis közösségünk aktuális problémájára ad megoldást. Ettől érzik sajátjuknak azokat. Törvényként kezelik a levelek tartalmát! Az a gyerek, aki elfelejtette az egyik ígéretet, leírja az üzenőfüzetébe. A tanító néni aláírja, de nem tesz hozzá megjegyzést, így nem minősíti a tanuló cselekedetét. Amikor a gyerek otthon megmutatja a szülőknek, neki kell elmondania a történteket” – írják a hajdúböszörményi tanítók. Mint az iskolaigazgató, Rácz Mária az FN-nek elmondta, a módszert kipróbáló osztályokban látványosan csökkent az agresszív esetek száma. A program egyes elemeit átvették más osztályok is, s mára iskolaszinten kevesebb verekedés és egyéb inzultus tapasztalható.

"Mesélj nekem, édesanyám! Játssz velem, édesapám!"

A jászjákóhalmai pedagógusok a szülők bevonásával megrendezett közös foglalkozásokra, játékkészítésekre, beszélgetésekre építették preventív módszerüket. A felsős tanulók közül korábban sokan csavarogtak délutánonként az utcán. A szülők, ha otthon voltak is, nem figyeltek rájuk kellőképpen. Ez főként a roma családokra volt jellemző, de előfordult másoknál is. Volt számos olyan eset, hogy a gyermek a szülő után ment az italboltba, játékgépezett, néha még az italba is belekóstolt. Az utcán veszélyes „mutatványokat” hajtottak végre a járművekre nem figyelve, saját és mások testi épségét veszélyeztetve. Az óraközi szünetekben sokat veszekedtek, a nagyobbak a kisebbeket bántották, sokszor még az ügyeletes tanár is tehetetlen volt. Naponta jelentek meg az igazgatói irodában, de sem a beírás, sem az elbeszélgetés nem hatott rájuk.

Ekkor gondoltak arra a pedagógusok, hogy a cselekedtetés, a szülőkkel közös programok jó megoldást jelenthetnek erre a problémára. Olyan foglalkozásokat szerveztek „Mesélj nekem, édesanyám! Játssz velem, édesapám!” címmel az alsósoknak, amelyre a kisdiákok elvihették a szüleiket és az ovis vagy a még kisebb testvéreiket is. Így hamar közkedveltté váltak ezek a délutánok a faluban. „Itt megtanítottuk az anyukákat a gyermekekkel játszani, mesélni, bábot készíteni (közösen a gyermekeikkel), beszélhettek a gondjaikról, segítettünk nekik hivatali dolgaik elintézésében. Az apukák is részt vettek olykor ezeken a délutánokon, ahol barkácsoltak; például komposztálót készítettek, madáretetőt szegeltek. Készítettek játékokat (gombfocit, szalmabábot stb.), vagy a farsangi jelmezeket tervezték meg, melyet az anyukák segítségével el is készítettek stb.”

A nagyobbak a „Beszélgessünk egymással! Érts meg engem!” című programban vehettek részt. A mellett, hogy a tanulók viselkedése sem az iskolában, sem otthon nem volt megfelelő, súlyos gondnak érezték ugyanis a pedagógusok, hogy a szókincsük és a kifejezőkészségük is nagyon szegényes, ráadásul nem is szívesen nyilatkoztak meg egymás előtt. Általánossá vált a trágár beszéd a tanulók egymás közötti kommunikációjában.

Két tanár vállalta el ennek a foglalkozássorozatnak a megszervezését, lebonyolítását. „Eleinte kisebb volt az érdeklődés, majd fokozatosan egyre többen jöttek el. A szülők már a nagyobbakat nem kísérték el, velük szülői értekezleteken beszéltünk erről, és láttuk el őket tanácsokkal az otthoni szülő-gyermek kapcsolat problémáinak megoldásához. A foglalkozásokon sok drámapedagógiai eszközt felhasználtunk, konfliktuskezelő, tréningjellegű programokat is szerveztünk. Olyan feladatokat is meg kellett oldaniuk a résztvevőknek, amikor más szerepébe helyezték bele magukat, más szemszögből vizsgáltattuk meg az esetet. Elemeztük az egyes szereplők viselkedését, közösen kerestünk helyes viselkedésformákat. Először játékban oldottuk a feszültséget, és erre jó volt az Activity társasjáték. Majd egyre több szóbeli kommunikációt igénylő tevékenységbe vontuk be őket. Beszéltettük a tanulóinkat, és ennek a foglalkozásnak a hatása érződött a magyar nyelv és irodalom órákon is.”

Belovainé Miklósi Judit intézményvezető elmondta: mindkét programnak gyorsan jelentkeztek az eredményei, pozitív változások indultak meg mind az iskola és a szülők, mind a gyerekek és a szülők, mind a pedagógusok és a gyerekek kapcsolatában. Ezek folyományaként az iskolában radikálisan csökkent az agresszív megnyilvánulások száma is.

„Ellen-szer”

A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium mind az öt évfolyamán önismereti foglalkozásokat tartanak, amelyek keretében drámapedagógiai órákat, táncot is tanulnak a diákok. Minden egyes tanuló részt vesz rendszeresen valamilyen, a társas készségeit és önismeretét fejlesztő foglalkozáson. Ezen megtanulhatják és fejleszthetik önmaguk és egymás személyiségét a kreativitás, a konfliktuskezelés, az érzelmek adekvát – másokat nem sértő – kifejezése, a tolerancia érdekében.

Ehhez kapcsolódnak azok az iskolai és iskolán kívüli foglalkozások, elsősorban az úgynevezett „Ellen-Szer Program”, amelyeken a tanulók rendőrtisztek előadásai, büntetés-végrehajtási intézetek, hajléktalanmenhelyek látogatása révén megismerkedhetnek az áldozattá válás veszélyeivel, a bűnmegelőzés fontosságával. A program a társadalomban fellelhető devianciák, káros hatások ellen készíti fel a fiatalokat, és egyben egyfajta védettséget, „ellenszert” is felkínál.

Huszárné Kádár Ibolya igazgató megérti, hogy sok pedagógus eszköztelennek érzi magát az iskolai agresszió kezelésében, de úgy véli, vannak módszerek, amiket mindenütt be lehetne vezetni. Erre jó példa az OFI-kiadványban szereplő több mint 20 gyakorlat is. Nyíregyházán a Zrínyiben mindenesetre egyre kevesebb a „balhé”.

http://www.fn.hu/belfold/20091209/bevalt_receptek_iskolai_eroszak/