Milyen érzés ma cigánynak lenni? Feltehetõ-e a kérdés a "polis realitásban?"
Mindig azt gondoltam, hogy képes vagyok más ember bõrébe bújni, kicsinyes világomból kitörve egy egészen különbözõt felfedezni. Át kell tudni élni a másik boldogságát, fájdalmát, hogy sikerüljön megtalálnunk azt a kiindulási pontot, amelyre emberségünket építhetjük. A humánum a szolidaritás megjelenési formáiból ered. Mert egyedül milyen nehéz is lenne! Társadalmi lények vagyunk, csoportokba kell szervezõdnünk, tartósan tudnunk kell együttélni és együttmuködni már osidok óta ahhoz, hogy a természet eroivel megküzdve, folytonos reprodukciót fenntartva életben maradhassunk. Kihívásaink változnak, a társadalmi környezetünk differenciálódik, azonban mi porén stagnálunk - "helyzetjelezve" egy új évezred küszöbén.
A kérdés jogossága vitathatatlan, sot általánosabb és globálisabb szintre redukálható. Az új mondat így hangzik: Milyen érzés ma embernek lenni?
Tudhatjuk: az iskolai világ mikroszintu leképzése annak a társadalomnak, amelyet anyáink és apáink alkotnak, amelynek mi is óhatatlanul részei vagyunk. A gyulölet valahogy benne lóg mostanság a levegoben, gondoljunk csak arra a gyakorta politikailag formált közéletiségre, amely a hétköznapjaink színfalai mögé kúszva lopódzik. Nem célom felelosöket keresni, miérteket kérdezni, egyszóval s talán kissé nagyvonalúan: politizálni - bár a teljességgel apolitikus magatartásforma XXI. századi formáját és létjogosultságát erosen vitathatónak tartom már a lassan állampolgári korba lépo középiskolás fiatalokra vonatkoztatva is. Arra a tendenciális folyamatra hívnám fel a figyelmet, mely egy új, de legalább módosult értékrendszer bevésodését jelentheti, hátterében egy végzetesen destruktív ideologikus szemlélettel. Célkituzésként jelölöm meg magam elott viszont azt, hogy végre lássátok, valójában azért töltünk átlagban nyolc órát az iskolai intézmény keretei között, hogy tanáraink, társaink és önmagunk ösztönzésével végre el tudjunk indulni azon az úton, amely a kis- és nagybetus "dolgok" megismeréséhez vezet. "Jó példával" szolgálnék nektek a következokben, a könnyed, láncreakcióval terjedo, divathullámként számon tartható cigányozás helyett, kezembe vettem néhány könyvet, és utánanéztem a már említett "dolgoknak".
Kis kitéro után visszatérve, állításom szerint a magyar társadalom kirekeszto attitudre hajló, a kisebbségekkel kapcsolatos sztereotípiák mélyek, a cigányság szociális hátrányai, a magyarországi szegénység kérdése napjaink legégetobb problémája.
Abban, azt hiszem, konszenzusra juthatunk, hogy a Magyarországon élo romák nagy többsége nélkülözések közepette, nyomorúságos körülmények között éli mindennapjait. Társadalmi csoportjuk jellemzésének homlokterében a szegénység fogalma állhat. Az alacsony jövedelem, az abból adódó egyéb hátrányok, mint például a rossz lakásviszonyok, a nem megfelelo táplálkozás, a valamitol való megfosztottság állapota - a depriváltság - mind-mind a szegénység megjelölésére szolgál. A depriváció, magyarul: hátrányos helyzet nemcsak jövedelmi, hanem más hátrányokra is vonatkozik. Innentol könnyebben értelmezheto a többszörösen hátrányos helyzet állapota is.
Valójában, kik is számítanak szegénynek, milyen társadalmi, demográfiai kategóriák tagjaiból tevodik össze a szegénység? Amennyiben demográfiai és társadalmi csoportokként elemezzük a szegények arányát, akkor alapvetoen négyféle szegénységet különböztethetünk meg: szocialista korszakban már jól ismert, hagyományos szegénységet, az új szegénységet, amelyre a rendszerváltást követoen figyeltek fel a szakemberek, a demográfiai szegénységet és az etnikai szegénységet. A négy kategória közül értelemszeruen az utolsóként említettel foglalkoznék, bár bizonyos átcsatolások így sem válnak elkerülhetetlenné.
A roma etnikumhoz tartozó népesség száma a legdurvább becslések szerint is meghaladja a félmilliót. Mint már említettem, az átlagosnál jóval nagyobb részük szegény. Gyakorlatilag a 90-es évek közepéig nem nyílt lehetoség arra, hogy a roma és nem roma népesség jövedelmi viszonyait összehasonlíthassuk. Ugyanis, jelentos problémát okozott - és okoz is - az etnikum megállapítása. Gondoljunk csak arra, hányan és hányan vannak a cigány népességen belül, akik a roma minosítést nem hajlandóak magukra vonatkoztatni. Népszámlálásokkor az anyanyelvre és a nemzetiségre vonatkozó kérdéseket tesznek fel a kérdezobiztosok, a megkérdezett romák töredéke mondja csak magáról, hogy magyar anyanyelvu. A háztartáspanel-felvételekkor is a kérdezo állapítja meg a megkérdezett egyén vagy család etnikai hovatartozását. Csoportjaikra vonatkozó felmérésekben ezért jelenik meg a véleményezett cigány kategória.
A szegénység megítélése átmeneti jellege vagy tartós volta ismeretében változik. A háztartáspanel-felvételek és a külföldi vizsgálatok eredményeinek összehasonlítása alapján kijelentheto: a szegénység nagy része átmeneti jellegu. A tartós szegénység különösen gyakori a hosszabb ideig munkanélküli háztartásfovel rendelkezo családokban és a romák körében.
Ne gondoljuk azt, hogy a szegénység kizárólag az alacsony jövedelemmel azonosítható. A hátrányos helyzet többek között az egészségi állapot romlásához, a lelki betegségek kialakulásához, a deviáns viselkedés gyakoriságához, iskolai sikertelenséghez, a szegény családok gyermekeinek rossz fejlodési feltételeihez vezet. Véleményem szerint hazánkban nincs megfeleloen kiépített szociális védorendszer - háló, így még a lassan emelkedo életszínvonal ellenére is élo problémát jelent a súlyos szegénység, a társadalom tendenciális kettészakadása. A XXI. század elejére is a szegénység súlyos terhei okozzák Magyarország legkiáltóbb társadalmi problémáit, amelyekre gyógyírt a gazdaság növekedése és egy jóléti rendszer megvalósítása adhat.
Az elmúlt évtizedekben Magyarországon két jelentosebb cigányvizsgálatra került sor (Kemény - 1971 és Havas-Kemény - 1995). A két vizsgálat eredményeire hivatkozva megállapítható, hogy a cigány etnikumhoz tartozók az átlagnépességnél jóval hátrányosabb helyzetben vannak, hátrányuk 1970-tol 1994-ig tovább nott.
A hátrányos helyzetük mélyülésének fo oka, hogy a romák nagy arányban veszítették el munkahelyeiket a vizsgált idoszakban, sokkal kevesebben rendelkeznek kereso munkahellyel. A 15-59 éves roma férfiak közül csupán 31 %, a 15-54 éves nok közül csupán 18 % volt foglalkoztatott. Az ilyen korú romáknak csupán 24 százaléka rendelkezik rendszeres munkából származó jövedelemmel, és 42 % kap valamilyen rendszeres, nem munka jellegu jövedelmet. A rendszeres munkával nem rendelkezok egy része munkanélküli, a másik része munkahelye elvesztése után visszahúzódott a munkaeropiacról, vagy korábban sem rendelkezett munkahellyel. A roma családokon belüli magasabb gyermekszám, a rendszeres kereseti lehetoséggel rendelkezok alacsony aránya az egy fore jutó jövedelem átlagostól való elmaradás arányát mutatja. A tartós munkanélküliség és szegénység a romák jelentos hányadát sújtja.
A cigányság helyzetének regionális vizsgálatakor, az országos átlagnál is súlyosabb hátrányokkal találkozhatunk. Egy kelet-alföldi falu vizsgálatakor (Gyenei, 1993) a megkérdezett roma háztartások 12 %- a mondta, hogy gyakran az élelmiszer-kiadásokra sincs elég pénzük, 14 % pedig ennél is rosszabbnak, kétségbeejtoen kilátástalannak mondta helyzetét. A tárgyi életkörülmények - lakás minosége, rendezettsége, állapota - a roma lakosság 35 százalékánál elhanyagolt, 29 százalékánál igen rossz és elhanyagolt volt. Mivel a helyi munkalehetoségek igen korlátozottak, a településeken kívüli munkavállalás pedig a tömegközlekedés ritkulása, drágulása miatt alig lehetséges, a hátrányos helyzetbol való kiemelkedés esélyei igen rosszak.
A szegénység jelensége az élet minden dimenziójában megjelenik, így az életmódban is. A közvélemény szerint a cigányság életmódja jelentosen eltér a többségétol. A szociológiai vizsgálatok ezt nem bizonyítják egyértelmuen. A 70-es évek elején végzett elso cigány-felmérésbol (Kemény, 1976) arra következtethetünk, hogy az akkor nagyjából 320 ezer fot számláló roma lakosság mintegy kétharmada élt meglehetosen alacsony jövedelembol. Ennek a résznek az életkörülményei és életmódja valóban különböztek a magyar társadalom átlagától, de nem lényegesen nagyobb mértékben, mint a hasonló jövedelmu nem cigány családoké. Tehát nem a cigány népesség, hanem a szegény népesség életkörülményei és életmódja különültek el a társadalom többi részétol, és bár valóban ebbe a rétegbe tartozott a cigányság kétharmada, mégis e réteg nagy többsége nem cigányokból állott.
Az 1980-as években végzett értékvizsgálatokban külön tanulmányozták a megkérdezett romák értékválasztásait (Szakolczai, 1982). Megállapították, hogy a mintában szereplo cigány etnikumúak által elfogadott értékek különböztek nemcsak az átlagtól, hanem a hasonló helyzetben lévo, nem cigány származásúak által elfogadott értékektol. Amíg a nem cigány származású szegények elfogadni látszanak a társadalom egészében vezeto szerepet betölto értékeket, köztük a munkát, a cigányok a munkát mint értéket elutasítják, és az örömökben gazdag életet tekintik legfobb értéknek. Az értékbeli különbségek nagy valószínuséggel befolyásolják az életmódjukat.
Az, hogy bármiféle kormányzati propaganda ellenére sem könnyu átlagembernek lenni mostanság, hogy sokkalta egyszerubb kohéziót szervezni a gyulölködés köré, az világosan megmutatja társadalmunk lelkiállapotát. Frusztrációnk, lassan ellehetetlenülo életünk pedig elohívja azt a történelmi hagyományokkal rendelkezo eloítélet-rendszerünket, amelynek két kritikus dimenzióját különböztethetjük meg: az antiszemitizmust és a cigányellenességet. A rendszerváltást követoen az ország szabaddá válásával párhuzamosan jelent meg és erosödött fel az "idegen" mint olyan gyulölete. Napjainkra a cigányellenesség sokkal erosebb, mint az utóbbi idoben a történelmi okok miatt erosen átpolitizálódott antiszemitizmus (hivatkozás: Replika, 1995/15-16).
Megfigyelheto továbbá, hogy egyfajta átalakulás tapasztalható a világ eloítélet-rendszereiben napjainkra, új típusú eloítéletek megjelenésével. Amerikai és nyugat-európai eloítélet-kutatók állítása szerint a "klasszikus" eloítéletek és azok magjainak szolgáló kemény sztereotípiák egyre inkább kimennek a divatból, helyükre "puhább", "rejtettebb" eloítéletek lépnek. A "rejtett eloítélet" sokszor nem annyira az ideológia, mint inkább a cselekvés szintjén mutatkozik meg, nyelvezete pedig a "másság" pozitív mivoltának elismerését hangsúlyozza. Különösen így van ez az Egyesült Államokban, ahol a "politikai korrektség" ideológiája tabuvá tette az eloítéletek nyílt felszínre hozását. Magyarország igen távol jár a politikai korrektség jegyében történo eloítélet tabusodástól.
A jövobeli tendenciákról sajnos nem tudok érdemi kinyilatkoztatást tenni, mindenesetre két racionális alternatívát felvetnék. Egyrészt az elkövetkezendo idokben a cigányellenes attitud mélyülhet, amennyiben gazdasági viszonyaink romlanak, a másik oldalról viszont ott van egy modernizálódó, multietnikus, multikulturális irányba elorelépo társadalom, mely a cigányság integrálása mellett képes hátrányaik kompenzálására is.
Mondandóm végére érvén, fontosnak tartom elmondani azt, hogy leginkább mi, fiatalok vagyunk kitéve mindenféle gyulöletre építkezo ideológiák destruktív hatásainak. A neorasszista, cigányellenes megnyilvánulások, áramlatok egyre gyakoribbak iskolánk falai között is. Ilyenkor, persze, felvetodik a felelosségvállalás nehéz terhe. Vajon mennyire feladatom nekem, lassan 19 évesnek, a felszínre hozni a problémát, felvenni a kesztyut és harcolni? Miért látjuk sokszor egy olyan sablonon keresztül a másik embert, amelyben nem az egyéni vonások, hanem valamilyen általánosítások érvényesülnek? Vajon Európa felé tartunk akkor, amikor a magyar nyelvben a cigány szó nem etnikai hovatartozást jelöl, egyszeruen a deviancia, a kriminalitás, a nyomorultság szinonimája?
Magam állást foglaltam.
Mikó István, Munkásosztály

Felhasznált irodalom:
· Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába, Osiris, 1997 (142-143, 246-247, 345-347, 482)
· Eros Ferenc: Etnicitás és identitás - a cigányellenesség dimenziói a mai magyar társadalomban (tanulmány) - Új Mandátum, 1998
· Péli Gábor - Bozóki András - Jakab György: Társadalomismeret, Tankönyvkiadó, 1992 (184-189)
· Neményi Mária szociológussal készült interjú - Magyar Narancs (2000/9, 6-7)